Reméltem, hogy a fiúk háza nem a világ másik végén van, ugyanis egy idő után nagyon kényelmetlen lett így összepréselődve ülni. Főleg akkor keveredtünk kisebb bonyodalmakba, amikor Louis elsütött pár iszonyatosan fárasztó poént, és hát… viszonylag nehéz négy embernek egyszerre a hasát fognia a nevetéstől. Kezdtem bánni, hogy átengedtem Niallnek az első ülést. Aztán szerencsére vagy negyed óra múlva megálltunk valahol. De ki kellett ábrándulnom, csak kaját szerezni jöttünk Niallnek a KFC-be. Niall és Louis bementek rendelni, addig mi is kiszálltunk a kocsiból, hogy egy kicsit visszahozzuk az életbe összenyomott és elgémberedett végtagjainkat. Mivel a srácokat konkrétan bármikor megtalálják fél percen belül, ezért viszonylag hamar jött oda pár korombeli lány, akik autogramot kértek és fényképeket csináltak. Közben meg eléggé furcsán néztek rám. Szerintem ötletük sem volt ki lehetek, és hogy hogy kerültem egy kocsiba imádott együttesükkel. Imádkozni kezdtem, hogy Louis és Niall minél hamarabb végezzenek. Imáim meghallgattatásra kerültek, ugyanis egy perc sem kellett, és a két srác megjelent három hatalmas zacskóval. (zárójeles megjegyzés: mind a hármat Louis vitte, Niall pedig már neki is esett pár csípős csirkeszárnynak). Gyorsan visszapattantunk a kocsiba, a változatosság kedvéért most Harry ült előre. Úgy látszik, teljesen megfeledkeztek arról, hogy „mégis csak Amanda a lány” de nem is bántam annyira. Sokkal viccesebb volt hátul gubbasztani, és hallgatni a fiúk csámcsogását. Én nem sok mindent ettem, a gyomrom valószínűleg még nem heverte ki a délután izgalmait és kalandjait. Ők viszont… huhú, egy kisebb hadsereg adagját belapátolták. Pedig azt mondták, közvetlenül azelőtt is ettek, hogy a stúdióba mentünk volna. A rettentő mennyiségű csirke eltüntetése után meglehetős nyugalom szállt mindenkire, és ismételten beszélgetésre került sor. Mivel eddig nem sok információt szedhettem össze, igyekeztem minden részletre odafigyelni. Mire háromnegyed óra múlva leparkoltunk a ház előtt, már nagyon sok apróság tisztázódott… Ennek ellenére még mindig úgy éreztem, hogy rengeteg mindenről kell beszélnünk, hogy megismerhessem őket. A lakás egyébként még számukra is újdonságként hatott, direkt a könyv (Find the words – azaz hogyan éli a One Direction mindennapjait. exkluzív fotókkal és interjúkkal. legalábbis a szerződésemben ez állt) kedvéért vette nekik a management. A berendezés egyébként gyönyörű volt, a világos színek domináltak mindenhol, és az óriási nappali a hatalmas kanapékkal azonnal belopta magát a szívembe. A konyha is modern és felszerelt volt, bár elképzeléseim szerint én leszek majd itt az egyetlen, aki működni fog. Az már tényleg mindennek a teteje lenne, ha valamelyik fiú nekiállna főzőcskézni is. Még időm sem volt arra, hogy benézzek a szobákba, amikor Zayn már meglehetősen furcsa arccal jött vissza a nappaliba.
- Srácok, nektek nem tűnt fel valami? Akárhogyan is számolom, ebben a lakásban csak három szoba van.
- Az nem lehet – kiabált ki Liam a konyhából. – Zayn, hatan vagyunk. Az annyi mint. kétszer három.
- Ó képzeld, erre én is rájöttem. Ennek ellenére továbbra is csak három szoba van két-két ággyal.
- Hát akkor kénytelenek leszünk párosával aludni – mondta Harry. – Ki kivel szeretne aludni? És egyáltalán kinek hol vannak a cuccai?
- Hogy érted azt, hogy hol vannak a cuccaitok? – jöttem most én a kérdésemmel. Már teljesen összezavarodtam, és nem igazán értettem, merre tart ez a beszélgetés.
- Tudod, a mi ruháink és hasonló dolgaink nagy részét már tegnapelőtt áthozták ide. Hogy ma már csak a te bőröndjeiddel kelljen foglalkoznunk. Szóval. Ki kit kapott párnak?
- Én vagyok veled, Harry – ugrott Niall a nyakába. – ugye van valamilyen rejtett csokitartalékod?
- Az enyém pedig Zayn – mondta mosolyogva Liam. – Lou, mázlista vagy. Tiéd lett Amanda.
- Fantasztikus – hallottam Louist a háttérből. A hangja valahogy mindenfélének tűnt, csak lelkesnek és elégedettnek nem. Komolyan megijedtem, és egyáltalán nem értettem, miért utál ennyire. Segélykérően néztem a másik négy srácra, akiknek szintén enyhe zavarodottság ült az arcukra. A kínos csendet aztán Niall törte meg, aki forradalmi ötletével arra buzdította Liamet, hogy rendeljenek pizzát. Nem akartam megjegyezni, hogy épp egy órája faltak fel annyi csirkét, amennyi másnak két napra elég lenne, inkább örültem, hogy ismét jó lett a hangulat. Láttam, hogy Zayn és Louis elvonulnak beszélgetni, úgyhogy addig önkéntelenül is Harry mellé huppantam le, és valami idióta mesét kezdtünk el nézni a tv-ben.
- Nyugtass meg, hogy azért nálatok nem ez a tipikus esti program – kezdtem el a beszélgetést, ugyanis nem igazán kötöttek le tapsi hapsi kalandjai.
- Annyira rossz lenne, ha azt mondanám, hogy márpedig nálunk átlagosan így telik egy este? Nem, egyébként ritkaságszámba megy, hogy le tudunk ülni pihenni egy kicsit. Ha bulikra vágysz, általában Louist vagy Zaynt keresheted, ők mindig készek valami őrültségre. És általában engem is bármire rá tudnak venni – itt elmosolyodott, mintha eszébe jutott volna egy-két viccesebb emlék. - Azért Niallt és Liamet sem kell félteni, de őket gyakrabban megtalálhatod majd itt esténként.
- Ez megnyugtató. Mármint hogy nem mindig kell feltétlenül egyedül töltenem az estéket.
- Ha ezen múlik, mi is bármikor itthon tudunk maradni, sőt. Azok a legviccesebb esték, mikor behúzódunk egy házba, és csak hülyéskedünk. Énekelünk, filmet nézünk, tudod. már majdnem olyan, mint egy pizsamaparti, csak fiúkkal.
- Izgalmasnak hangzik.
- Miért érzem úgy, hogy ezt nem teljes átéléssel mondtad? Vehetem úgy, hogy hülyének vagyunk nézve?
- Jaj, dehogy is. Igazából amennyit ma megtudtam rólatok, az alapján sokkal jobb fejek és normálisabbak vagytok, mint gondoltam.
Niall és Liam ekkor telepedtek oda mellénk és még pont elkapták az utolsó pár szavam.
- Ki jó fej? Ki jó fej? - kérdezte izgatottan Niall – Ugye már nem tartotok ott, hogy Louisnak cserélnie kell velem, mert össze akartok bútorozni. Kicsit meredek lenne így első nap, nem gondoljátok?
- Igazából csak azt mondtam el Harrynek, hogy sokkal pozitívabb a véleményem rólatok, mint pár órája volt. De ha sokáig folytatod ezt, téged rögtön más kategóriába sorollak. – ezzel fogtam egy párnát, és megcéloztam Niall fejét. A dobás azonban eléggé pontatlanra sikeredett, így Niall helyett az épp akkor betoppanó Louis fején landolt. Na, gondoltam, ennyit arról, hogy megpróbálom rendbe hozni a közöttünk kialakult feszültséget. Gyorsan felpattantam, és odasiettem hozzá bocsánatot kérni. Egy nem túl lelkes semmi gonddal elintézte a dolgot, de nem látszott úgy, mintha a közeljövőben többet szeretne a társaságomban tartózkodni. Louis kivonult a konyhába, Zayn pedig előtermett valahonnan a semmiből és eléggé félénken nézett rám.
- Amanda, lenne egy kis változtatás – nézett rám óvatosan – Ha nem gond, átköltöznék melléd, Louis pedig bevágódna Liam mellé.
- Hú, oké, persze, rendben – reagáltam gyorsan, de az agyam már kattogott. Louis viselkedése megőrjített, és mindenképpen rendbe szerettem volna ezt hozni.
Addig viszont még rengeteg feladat várt rám. Először is magamba kellett erőltetnem pár szelet pizzát, Liam ugyanis féltett attól, hogy éhen halok. Majd viszonylag be kellett rendezkednem a szobámban, és még Zayn holmiját is át kellett hoznunk Liam mellől. Szerintem már éjfél is elmúlhatott, mire mindennel végeztünk, de egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak. Louis, Harry és Niall elmentek aludni, így Liammel és Zaynnel maradtam tvzni. Nem tudtam, meg merjem-e tőlük kérdezni, ami egész éjszaka a fejemben járt, de úgy döntöttem, muszáj erről beszélnem valakivel.
- Srácok, szerintetek Louis egytől tízes skálán mennyire utál? És meddig nem fog hozzám szólni? egyáltalán hogyan beszélhetném meg vele a dolgokat? És..és…és… - Kifogytam a kérdésekből. Egészen tanácstalannak és szomorúnak tűnhettem, ugyanis a kérdésözönömre mindketten feltápászkodtak, és közelebb ültek hozzám.
- Nem a te hibád – kezdte Zayn.- Igazából ez egy sokkal hosszabb történet, és. De erről kérdezd meg inkább Lout. Nem hiszem, hogy mi lennénk a megfelelőek arra, hogy ezt elmondjuk neked.
- És mégis hogy kérdezzem meg, ha szóba sem áll velem? - továbbra sem volt ötletem, miről lehet szó, és a fiúk komorsága még ijesztőbbé tette a helyzetet.
- Holnapra biztos jobb kedve lesz. Általában egyáltalán nem ilyen vérszomjas, nyugi. Sőt… Szerintem jól ki fogtok jönni. Viszont srácok, én eszméletlenül álmos vagyok, úgyhogy lelépek. Ne aggódj Amanda, minden rendben lesz – hagyott magunkra Liam egy bíztató mosoly és egy hatalmas ásítás kíséretében.
- Tényleg ne rágd magad ennyit rajta – folytatta Zayn. – Meg fog oldódni minden. Ha nagyon kerül, még mindig tudsz neki répatortát sütni. Attól mindig elgyengül.
- A répatortától? Hát ilyet sem hallottam még. Tudod, egyre inkább kezdem azt hinni, hogy egyáltalán nem olyanok vagytok, amilyennek eleinte képzeltelek titeket.
- Mert milyennek képzeltél minket? Öt üresfejű srácnak, akik csak a hírnévért hajtanak, ki nem állhatják egymást, a nap 24 órájában szebbnél szebb modellek veszik körül őket és az agyuk helyén egy zokni van?
- Jobban össze sem foglalhattad volna – mosolyogtam Zaynre. Volt ebben a fiúban valami abszolút megnyugtató, és nagyon könnyen lehetett vele beszélgetni. Még legalább egy óráig ültünk kinn a kanapén, és sikerült a kedvenc kajáinktól Simon Cowell legviccesebb szokásáig mindent kitárgyalnunk. Örültem, hogy viszonylag hamar sikerült valakihez legalább annyira közel kerülnöm, hogy ne érezzem magam egy totális idiótának a nap huszonnégy órájában és kezdtem elfelejteni minden apró problémámat. De valamikor aludnunk is kellett, úgyhogy olyan fél kettő körül mindketten feltápászkodtunk a kanapéról.
- Amanda, biztos nem probléma, hogy egy szobában kell aludnunk? Igazából fogalmam sincs, mi értelme ennek az elrendezésnek, de én nagyon szívesen alszok itt kinn a kanapén is, ha egyedül szeretnél maradni.
- Az egyetlen, akinek a kanapén kellene aludnia, az én vagyok. Mégiscsak én keveredtem ide a semmiből.
- Nem, nem, erről szó sem lehet. – Zayn meglehetősen határozottnak tűnt ebben a kérdésben.
- Akkor viszont kénytelen leszel egy légtérben tartózkodni velem, mert nem engedhetlek ki a kanapéra. Még a végén megtudják az elvetemült rajongóid, és máglyán égetnek el.
- Tudtam, hogy ez az egyetlen indok, amiért elviselsz – de itt már mindketten mosolyogtunk. Gyorsan előkerestem a törölközőm és elmentem tusolni, és van egy olyan gyanúm, hogy Zayn ugyanezt tehette (a három szoba és két fürdőszoba kombináció még logikátlanabbá tett mindent). Aztán tényleg lefeküdtünk aludni, és annak ellenére, hogy rengeteg dolgot kellett volna végiggondolnom, hamar elfogott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése